Mint minden, ez is a születéssel kezdődött.1877-ben Érmindszenten megszületett Ady Endre, a magyar irodalom számomra legkülönösebb költője. Fenséges és sötét gondolatai, nem mindennapi embernek ismertetik meg őt, versein keresztül.Szinte megszámlálhatatlan az a rengeteg vers, amelyben egyszerre volt FÉRFI és a helyét nem találó KÖLTŐ. Halál verseivel, valóságos halálkultuszt alakitott ki, az Élet és a Halál végletei között vergődve és mindekettőre egyaránt vágyva.
    A dekadens életszemlélettel telitett "A Rég Halottak pusztáján" és a világháborús " Az eltévedt lovas" cimű versei tolmácsolják a halállal kapcsolataos, elmélkedéseit, gondolatait.
Mindkét versben egy látomásos táj jelenik meg és jelképezik azt a reménytelenséget amelyben a költő saját életének kilátástalanságát és az emberiség akkori sorsát látja.
Az első versben körvonalazodik egy emberi alak, a különös szinek összevisszaságában dominálo motivumként jelenik meg a tűz, amely űldözi a lirai ént, már-már feladná, de egy hang nem engedi, ösztönzi tovább.
                      " Perzselt lábam agyamig lüktet
                         Megállnék, Siess, Nem szabad,
                         Siess.Nem szabad.Nem szabad"
Az utolsó szakaszban konkrétan megjelenik a Halál a látomásos tájon a Rég Halottak Pusztáján, és tudatosul a lirai énben, hogy remény nincsen és minden rég elvan döntve már.

                      " Ez a puszta a rég halottaké
                         S készek a hűs rovatalok
                         Jajj annak, jaj, aki megtudja
                         Hogy halott.Hogy már rég halott
                         Hogy már rég halott, rég halott"

A versszakok utolsó sorai az ismétlődő kijelntések,nyomatéképpen jelennek meg, méginkább kihangsúlyozva a lényeget, a mozgást" és én loholok, és én loholok, loholok" a tanácstalanságot és a szembesülést.
A másik versben viszont a látomásos táj egészen mást szimbolizál, mint ahogyan sejtelmességében fel-fel tűnő alak is mást jelent, mint az előző vers lirai énje.
Itt a sötétség dominál, nincsenek szinek, furcsa hangok,kisérteties hangulat  van, vér, a vers idősikjai összeolvadnak a múlt és a jelen, a jövő teljesen hiányzik, ellentétben azzal, hogy a másik versben csak a jelen található meg.De itt " Az Eltévedt lovas" körül, mintha a rég megtörtént dolgok újra és újra megjelennének, visszavetitve a mostra a történteket.
A versben inkább a hangok dominálnak, szinte nem is lehet látni semmit, csak hallani. A fel-fel tűnő alak, akit szintén nem látunk a ködben, csak érzékeinkkel felfogjuk, hogy ott van a "hajdani eltévedt lovas"      
                         " Vak ügetését hallani
                            Eltévedt hajdani lovasnak
                            Volt erdők és ó nádasok
                            Láncolt lelkei riadoznak"
Nem jelenik meg emberként, olyan mint egy kisértet, nem maradt más az embereből csak ez az ügető mozgás, akinek az útja körbe-körbe irányul.Szomorú a vers, mert nincs benne emberi vonás, vadállatok uralják a ködbe boritott tájat.
                            "Alusznak némán a faluk
                            Múltat álmodván dideregve
                            S a köd bozótból kirohan
                            Ordas,bölény s nagymérgű medve"
A vers gazdag szimbolikájával jelképezi a magyarság kilátástalanságát, hogy az ami most van csak árnyéka a régi, hajdani dolgoknak,csakúgy mint Petőfi verseiben, ahol szintén megtalálhatjuk a kilátástalanságot, de ott nyomban megjelenik a Petőfitől megszokott remény és tettrekészség. Ebben a versben azonban nincs remény, a vers ugyanúgy végződik, mint ahogy kezdődött, az első és utolsó versszak keretbe zárja a többit.
Ady ez a verse akár egy horror film forgatókönyve is lehetne.
                            " Hol foltokban imitt-amott
                               Ős sűrűből bozót rekedt meg
                               Most hirtelen téli mesék
                               Rémei kielevenednek"
Megjelenik a kisérteties ősz,a November, egyre hidegebb lesz és sodródik minden a vég felé. Szintén a reménytelenséget jelképezi a következő szakasz.
                            " Hajdani, eltévedt utas
                               Vág neki, új hináru útnak
                               De nincsen fény, nincs lámpa-láng
                               És hirűk sincsen a faluknak"
amelyben a " magyar ugar motivum" dominál, a hinár amely körbe ölel nem enged mozdulni és nincs semmi csak sötétség továbbra is.
    Ez csak kettő Ady versekbe foglalt gondolataibol, és felvetődik a kérdés megtudjuk-e érteni a költőt, mi akik csak Petőfire hivatkozunk irodalmi ellemzéseink, vers olvasásaink kapcsán.Azonban, ha csak egy kicsit is megértűnk Adyból, tisztább képet kapunk azokról az évekről , amelyekben élt és dolgozott.
         És végződött mint minden, a halállal, amiről nem tudni, hogy későn jött vagy hamar, de ott volt. Viszont 1919 után is él Ady Endre, aki verseivel a halhatatlanok közé emelkedett, és lett ami hivatása volt, a legnagyobbak közül való KÖLTŐ.