" Meg akarlak tartani téged
Ezért választom őrödül
A megszépitő messzeséget
Maradj meg az én nagy álmom
Egy férfiról, aki szeret
S akire én örökre vágyom"
Halál Versek
2008.05.04. 15:36 lkatica
Mint minden, ez is a születéssel kezdődött.1877-ben Érmindszenten megszületett Ady Endre, a magyar irodalom számomra legkülönösebb költője. Fenséges és sötét gondolatai, nem mindennapi embernek ismertetik meg őt, versein keresztül.Szinte megszámlálhatatlan az a rengeteg vers, amelyben egyszerre volt FÉRFI és a helyét nem találó KÖLTŐ. Halál verseivel, valóságos halálkultuszt alakitott ki, az Élet és a Halál végletei között vergődve és mindekettőre egyaránt vágyva.
A dekadens életszemlélettel telitett "A Rég Halottak pusztáján" és a világháborús " Az eltévedt lovas" cimű versei tolmácsolják a halállal kapcsolataos, elmélkedéseit, gondolatait.
Mindkét versben egy látomásos táj jelenik meg és jelképezik azt a reménytelenséget amelyben a költő saját életének kilátástalanságát és az emberiség akkori sorsát látja.
Az első versben körvonalazodik egy emberi alak, a különös szinek összevisszaságában dominálo motivumként jelenik meg a tűz, amely űldözi a lirai ént, már-már feladná, de egy hang nem engedi, ösztönzi tovább.
" Perzselt lábam agyamig lüktet
Megállnék, Siess, Nem szabad,
Siess.Nem szabad.Nem szabad"
Az utolsó szakaszban konkrétan megjelenik a Halál a látomásos tájon a Rég Halottak Pusztáján, és tudatosul a lirai énben, hogy remény nincsen és minden rég elvan döntve már.
" Ez a puszta a rég halottaké
S készek a hűs rovatalok
Jajj annak, jaj, aki megtudja
Hogy halott.Hogy már rég halott
Hogy már rég halott, rég halott"
A versszakok utolsó sorai az ismétlődő kijelntések,nyomatéképpen jelennek meg, méginkább kihangsúlyozva a lényeget, a mozgást" és én loholok, és én loholok, loholok" a tanácstalanságot és a szembesülést.
A másik versben viszont a látomásos táj egészen mást szimbolizál, mint ahogyan sejtelmességében fel-fel tűnő alak is mást jelent, mint az előző vers lirai énje.
Itt a sötétség dominál, nincsenek szinek, furcsa hangok,kisérteties hangulat van, vér, a vers idősikjai összeolvadnak a múlt és a jelen, a jövő teljesen hiányzik, ellentétben azzal, hogy a másik versben csak a jelen található meg.De itt " Az Eltévedt lovas" körül, mintha a rég megtörtént dolgok újra és újra megjelennének, visszavetitve a mostra a történteket.
A versben inkább a hangok dominálnak, szinte nem is lehet látni semmit, csak hallani. A fel-fel tűnő alak, akit szintén nem látunk a ködben, csak érzékeinkkel felfogjuk, hogy ott van a "hajdani eltévedt lovas"
" Vak ügetését hallani
Eltévedt hajdani lovasnak
Volt erdők és ó nádasok
Láncolt lelkei riadoznak"
Nem jelenik meg emberként, olyan mint egy kisértet, nem maradt más az embereből csak ez az ügető mozgás, akinek az útja körbe-körbe irányul.Szomorú a vers, mert nincs benne emberi vonás, vadállatok uralják a ködbe boritott tájat.
"Alusznak némán a faluk
Múltat álmodván dideregve
S a köd bozótból kirohan
Ordas,bölény s nagymérgű medve"
A vers gazdag szimbolikájával jelképezi a magyarság kilátástalanságát, hogy az ami most van csak árnyéka a régi, hajdani dolgoknak,csakúgy mint Petőfi verseiben, ahol szintén megtalálhatjuk a kilátástalanságot, de ott nyomban megjelenik a Petőfitől megszokott remény és tettrekészség. Ebben a versben azonban nincs remény, a vers ugyanúgy végződik, mint ahogy kezdődött, az első és utolsó versszak keretbe zárja a többit.
Ady ez a verse akár egy horror film forgatókönyve is lehetne.
" Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek"
Megjelenik a kisérteties ősz,a November, egyre hidegebb lesz és sodródik minden a vég felé. Szintén a reménytelenséget jelképezi a következő szakasz.
" Hajdani, eltévedt utas
Vág neki, új hináru útnak
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hirűk sincsen a faluknak"
amelyben a " magyar ugar motivum" dominál, a hinár amely körbe ölel nem enged mozdulni és nincs semmi csak sötétség továbbra is.
Ez csak kettő Ady versekbe foglalt gondolataibol, és felvetődik a kérdés megtudjuk-e érteni a költőt, mi akik csak Petőfire hivatkozunk irodalmi ellemzéseink, vers olvasásaink kapcsán.Azonban, ha csak egy kicsit is megértűnk Adyból, tisztább képet kapunk azokról az évekről , amelyekben élt és dolgozott.
És végződött mint minden, a halállal, amiről nem tudni, hogy későn jött vagy hamar, de ott volt. Viszont 1919 után is él Ady Endre, aki verseivel a halhatatlanok közé emelkedett, és lett ami hivatása volt, a legnagyobbak közül való KÖLTŐ.
A dekadens életszemlélettel telitett "A Rég Halottak pusztáján" és a világháborús " Az eltévedt lovas" cimű versei tolmácsolják a halállal kapcsolataos, elmélkedéseit, gondolatait.
Mindkét versben egy látomásos táj jelenik meg és jelképezik azt a reménytelenséget amelyben a költő saját életének kilátástalanságát és az emberiség akkori sorsát látja.
Az első versben körvonalazodik egy emberi alak, a különös szinek összevisszaságában dominálo motivumként jelenik meg a tűz, amely űldözi a lirai ént, már-már feladná, de egy hang nem engedi, ösztönzi tovább.
" Perzselt lábam agyamig lüktet
Megállnék, Siess, Nem szabad,
Siess.Nem szabad.Nem szabad"
Az utolsó szakaszban konkrétan megjelenik a Halál a látomásos tájon a Rég Halottak Pusztáján, és tudatosul a lirai énben, hogy remény nincsen és minden rég elvan döntve már.
" Ez a puszta a rég halottaké
S készek a hűs rovatalok
Jajj annak, jaj, aki megtudja
Hogy halott.Hogy már rég halott
Hogy már rég halott, rég halott"
A versszakok utolsó sorai az ismétlődő kijelntések,nyomatéképpen jelennek meg, méginkább kihangsúlyozva a lényeget, a mozgást" és én loholok, és én loholok, loholok" a tanácstalanságot és a szembesülést.
A másik versben viszont a látomásos táj egészen mást szimbolizál, mint ahogyan sejtelmességében fel-fel tűnő alak is mást jelent, mint az előző vers lirai énje.
Itt a sötétség dominál, nincsenek szinek, furcsa hangok,kisérteties hangulat van, vér, a vers idősikjai összeolvadnak a múlt és a jelen, a jövő teljesen hiányzik, ellentétben azzal, hogy a másik versben csak a jelen található meg.De itt " Az Eltévedt lovas" körül, mintha a rég megtörtént dolgok újra és újra megjelennének, visszavetitve a mostra a történteket.
A versben inkább a hangok dominálnak, szinte nem is lehet látni semmit, csak hallani. A fel-fel tűnő alak, akit szintén nem látunk a ködben, csak érzékeinkkel felfogjuk, hogy ott van a "hajdani eltévedt lovas"
" Vak ügetését hallani
Eltévedt hajdani lovasnak
Volt erdők és ó nádasok
Láncolt lelkei riadoznak"
Nem jelenik meg emberként, olyan mint egy kisértet, nem maradt más az embereből csak ez az ügető mozgás, akinek az útja körbe-körbe irányul.Szomorú a vers, mert nincs benne emberi vonás, vadállatok uralják a ködbe boritott tájat.
"Alusznak némán a faluk
Múltat álmodván dideregve
S a köd bozótból kirohan
Ordas,bölény s nagymérgű medve"
A vers gazdag szimbolikájával jelképezi a magyarság kilátástalanságát, hogy az ami most van csak árnyéka a régi, hajdani dolgoknak,csakúgy mint Petőfi verseiben, ahol szintén megtalálhatjuk a kilátástalanságot, de ott nyomban megjelenik a Petőfitől megszokott remény és tettrekészség. Ebben a versben azonban nincs remény, a vers ugyanúgy végződik, mint ahogy kezdődött, az első és utolsó versszak keretbe zárja a többit.
Ady ez a verse akár egy horror film forgatókönyve is lehetne.
" Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek"
Megjelenik a kisérteties ősz,a November, egyre hidegebb lesz és sodródik minden a vég felé. Szintén a reménytelenséget jelképezi a következő szakasz.
" Hajdani, eltévedt utas
Vág neki, új hináru útnak
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hirűk sincsen a faluknak"
amelyben a " magyar ugar motivum" dominál, a hinár amely körbe ölel nem enged mozdulni és nincs semmi csak sötétség továbbra is.
Ez csak kettő Ady versekbe foglalt gondolataibol, és felvetődik a kérdés megtudjuk-e érteni a költőt, mi akik csak Petőfire hivatkozunk irodalmi ellemzéseink, vers olvasásaink kapcsán.Azonban, ha csak egy kicsit is megértűnk Adyból, tisztább képet kapunk azokról az évekről , amelyekben élt és dolgozott.
És végződött mint minden, a halállal, amiről nem tudni, hogy későn jött vagy hamar, de ott volt. Viszont 1919 után is él Ady Endre, aki verseivel a halhatatlanok közé emelkedett, és lett ami hivatása volt, a legnagyobbak közül való KÖLTŐ.
1 komment
Ady, a Mester
2008.05.04. 15:35 lkatica
Ma, lézengéseim közepette kezembe került egy régi félévi dolgozat magyarirodalombol. Még annak idején a gimiből. Gondoltam beteszem ide, hadd lássam hová fejlődtem vissza ez alatt az évek alatt. Aki nem szereti Ady-t természetesen ne olvassa.:) A többiek meg................. ajánlom, hogy fenntartásokkal kezeljék hiszen régi régi matéria.:)
Szólj hozzá!
Hurrrá Bloggolunk
2008.05.02. 20:12 lkatica
Hello Mindenkinek, aki veszi a fáradságot, hogy engem olvasson.
Nemrég azt mondta Ő, hogy már nem vagyok az a kislány aki Kolozsváron voltam.
Nem tudom miért, de hirtelen kedvem támadt bebizonyitani, hogy mégis az vagyok, és ennek egyik útját egy új privát blog megnyitásában láttam. Hogy utópia azt tudom, sosem leszek képes bebizonyitani, hogy ugyanaz vagyok,hiszen észre kell venni az idők jeleit, de hogy nem súgja meg a szive??, hogy még mindig ............. és az a lényeg.
Nemrég azt mondta Ő, hogy már nem vagyok az a kislány aki Kolozsváron voltam.
Nem tudom miért, de hirtelen kedvem támadt bebizonyitani, hogy mégis az vagyok, és ennek egyik útját egy új privát blog megnyitásában láttam. Hogy utópia azt tudom, sosem leszek képes bebizonyitani, hogy ugyanaz vagyok,hiszen észre kell venni az idők jeleit, de hogy nem súgja meg a szive??, hogy még mindig ............. és az a lényeg.
Szólj hozzá!
